Fogd a kezem, s húzz magaddal
Ha ellenkeznék, erőszakkal
A múlt örvénylő tengeréből
Mentsd ki lelkem vasmarokkal
Menj előttem, de maradj közel,
Jaj szavamra fel ne figyelj,
S ha vissza néznék börtönömre,
Ránts egy nagyot, s ne eressz el!
Saját versem 2008.07.24
Kérlek támogasd az oldalt kattints a kép alatti reklámcsíkra!!!
Egy éneket dúdolok, mit felkap egy szélpamacs,
Magához öleli és pajkosan tekereg,
A kert lombjai közt bujkál a kis makacs,
Midőn susogó dallamát búgják a levelek.
Tovaviszi nótám, mely bánatosan szól,
Egy szempárról mesél, mi számomra elveszett,
Tomboló vihar lesz a szél úrfiból,
Mi a lelkem mélyén, egy szellőből született.
Saját versem 2008.07.15.
Kérlek támogasd az oldalt azzal,hogy a kép feletti reklámcsíkra kattintasz!
Felbukkan mögöttem, nyomomban jár,
Hontalan lelkem sikoltva menekül,
Elbújnom kéne, mert rohannom kár,
Rejteket keresek, s nézek tétlenül.
Megállok, s fáradtan térdre rogyok,
Lehajtom fejem, erőm nem marad,
Tiltakoznom kéne, de szólni sem tudok,
Mert kegyetlen végzetem, örökre elragad.
Saját versem 2008.07.12.
Támogasd az oldalt,kattints a fenti szalaghírdetés linkjeire!
Pici erdő, pici rétjén, szorgos hangya gyűjtöget,
Gondolván a jövőjére, télen talán jól jöhet,
A szomszéd fától, hegedűszó, szellő szárnyán ide száll,
Árnyak között elterülve, tücsök koma muzsikál.
Szorgos hangya odakiált, dolgozz, szomszéd jön a tél,
Enni mit fogsz, éhen pusztulsz, hegedűszó mit sem ér.
Kussolj gádzsó ne pofázz már, ezer fok van, forr a lég,
Kit érdekel mi lesz télen, menj dolgodra, állj odébb.
Napok telnek, nyárból ősz lesz, tél úr tombol hűvösen,
Kicsi hangya kandallónál tűz fényénél megpihen.
Elégedett, kamra tele, roskad a sok eleség,
Szűkösen, ha beosztja tán, tél végéig épp elég.
Nagy lábon nem dorbézolhat, bár dolgozott eleget,
Munkájából jó polgárként jó nagy adót fizetett.
A szomszédjából neszezést hall, ablakhoz lép s kitekint,
Tücsök úrnál csomagot lát, segílyt kapott már megint.
Kicsi hangya álmélkodik, s az egészből mit sem ért,
Ő dolgozik, sarcot fizet, míg a másik ingyen élt?
Bár e mese most véget ért, de a tanulság megragad,
Te dolgozol verejtékkel, másnak az állam ingyen ad.
Saját versem 2008.07.06.
Magadhoz húzol, a szemed ragyog,
Huncut mosoly bújik pilláid mögött,
Kezem kezedben, s bódít illatod,
A megnyugvást keresem karjaid között.
Magadhoz húzol, s karod körém fonod,
Érzéki fény játszik ajkad szegletén,
Lüktető csókoddal egy új esélyt kapok,
S megnyugvást találok öled rejtekén.
Saját versem 2008.06.29.
Kérlek támogasd az oldalt,kattints a reklámok valamelyikére!
