Minden kezdet egy új remény,

A földből kibújik könnyedén,

Piciny csírából szár lesz hamar,

S az ég felé tör, mert élni akar.

Szépségét csodálja, ki arra jár,

Szirmain megpihen a napsugár,

Bódító illatát szórja a tájra,

S szirmai zümmögő hadak hazája.

Mígnem egy hajnalon reccsen az ág,

Hideg penge lassan a húsába vág,

Bölcsője már csak egy sötét üreg,

 S koporsóba zárja testét az üveg.

Fehér szobában börtönébe zárva,

Utolsó erejét mind kihasználva,

 Gügyögést hallgat, s pompázik tovább,

Új életet köszönt a haldokló virág.