POETA .blog.hu

A kis virág...

2009.04.26. 13:44 | tomione | 1 komment

Minden kezdet egy új remény,

A földből kibújik könnyedén,

Piciny csírából szár lesz hamar,

S az ég felé tör, mert élni akar.

Szépségét csodálja, ki arra jár,

Szirmain megpihen a napsugár,

Bódító illatát szórja a tájra,

S szirmai zümmögő hadak hazája.

Mígnem egy hajnalon reccsen az ág,

Hideg penge lassan a húsába vág,

Bölcsője már csak egy sötét üreg,

S koporsóba zárja testét az üveg.

Fehér szobában börtönébe zárva,

Utolsó erejét mind kihasználva,

Gügyögést hallgat, s pompázik tovább,

Új életet köszönt a haldokló virág.

Saját versem: 2009.04.26.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

In memorian...Marian Cozma

2009.02.13. 16:07 | tomione | 1 komment

Felnyitott szemekből lecsorduló könnyek,

Némán koppannak égő gyertyák tövén,

A fájdalom cseppjei, néha felszínre törnek,

Sodró árrá lesznek sötét utcák kövén.

Elfordított fejek és, közönyös félelmek,

Mik körül lengték népünk az évek során,

A szőnyeg alá söpört problémák élednek,

S megdőlnek a tabuk fájó halálod nyomán.

Megélhetési(???) „hordák” áldozata lettél,

Mint oly sok társunk, ki vérével fizetett,

Sosem feledjük, mit népünkért tettél,

S örökkön őrizzük szívünkben nevedet.

Saját versem 2009.02.13.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Elszaladt évek

2009.01.28. 17:39 | tomione | 2 komment

Csikorgó fogával testembe mart,

Menekülni tőle nincs remény soha,

Foglya lettem, mert engem akart,

Elvesztem végleg, ó én ostoba.

Lassítani akart, de – gyorsabban -mondtam,

Tizenéves fejjel sürgettem őt,

Ifjúi hévvel, türelmetlen voltam,

Felnőni akartam, mindenekelőtt.

Huszonévesen már módosult a léptem,

Megfontoltabb lettem, ő rohant tovább,

A lepergő évekre ügyet sem vetettem,

Elszakadtam tőle, s mentem odább.

Találkoztunk újra, s csimpaszkodott,

Arcomra ráncot, hajamba ezüstöt szőtt,

Meggörbült testemen teherként utazott,

S csak lelkem könnyezte a múló időt.

Saját versem: 2009.01.28

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Kinézek az ablakon, már halványul a fény,
Sötét fellegek, hullatnak csillag könnyeket,
Angyali szárnyakon közeleg az éj,
Szürke hátán hordozva, egy fényes ünnepet.

Ezüstös gömb, tükröz mosolygós arcot,
Egy olvadó viasz csepp, mélán hull alá,
Meghitten elfedve sok hétköznapi harcot,
Díszek közt békésen várunk egy csodát.

Remegő kezek bontogatnak csendben,
S fürkészve kémlelik a titkok dobozát,
A szeretetet, apró ajándékba rejtve,
Magunkhoz vesszük, s mondunk egy imát.

A szent este meghitten békességben múlik,
S még napokig a nyugalom lelkünkben honol,
Egy gondolat marad, csak mi fejünkben sejlik,
Vajon a karácsony hétköznap merre bujdokol?

Saját versem 2008.11.12.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Címkék: hellókarácsony

Holdfénytánc

2008.09.09. 11:25 | tomione | 2 komment

Melléd bújok egy hűvös éjszakán,

Édesen alszol takaród emelem,

Álmos neszezés átsuhan a szobán,

Amíg testedet lágyan átfonja kezem.

Érintésem forró, a vágyak ébrednek,

Tovaszáll az álom, s fordítod fejed,

Mézes csókodért ajkaim epednek,

Magamhoz húzlak, s megfogom kezed.

Kíváncsi holdsugár, táncol bőrödön,

Kutatva fürkészi csókjaim nyomát,

Pirulva figyel, s gyorsan elköszön,

Ahogy ujjammal simítom tested zegzugát.

Egymásba fonódunk, vonaglunk kéjesen,

Diszkréten fátylát borítja ránk az éj,

S kifáradva alszunk kelő nap tüzében,

Bár az éjnek vége, de örök a szenvedély.

Saját versem 2008.09.09.

Kérlek támogasd az oldalt oly módon,hogy a reklámcsíkra kattintasz

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Versek,novellák

POETA .blog.hu

POETA .blog.hu

Keresés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

HTML

A kis virág...

2009.04.26. 13:44 | tomione | 1 komment

Minden kezdet egy új remény,

A földből kibújik könnyedén,

Piciny csírából szár lesz hamar,

S az ég felé tör, mert élni akar.

Szépségét csodálja, ki arra jár,

Szirmain megpihen a napsugár,

Bódító illatát szórja a tájra,

S szirmai zümmögő hadak hazája.

Mígnem egy hajnalon reccsen az ág,

Hideg penge lassan a húsába vág,

Bölcsője már csak egy sötét üreg,

S koporsóba zárja testét az üveg.

Fehér szobában börtönébe zárva,

Utolsó erejét mind kihasználva,

Gügyögést hallgat, s pompázik tovább,

Új életet köszönt a haldokló virág.

In memorian...Marian Cozma

2009.02.13. 16:07 | tomione | 1 komment

Felnyitott szemekből lecsorduló könnyek,

Némán koppannak égő gyertyák tövén,

A fájdalom cseppjei, néha felszínre törnek,

Sodró árrá lesznek sötét utcák kövén.

Elfordított fejek és, közönyös félelmek,

Mik körül lengték népünk az évek során,

A szőnyeg alá söpört problémák élednek,

S megdőlnek a tabuk fájó halálod nyomán.

Megélhetési(???) „hordák” áldozata lettél,

Mint oly sok társunk, ki vérével fizetett,

Sosem feledjük, mit népünkért tettél,

S örökkön őrizzük szívünkben nevedet.

Elszaladt évek

2009.01.28. 17:39 | tomione | 2 komment

Csikorgó fogával testembe mart,

Menekülni tőle nincs remény soha,

Foglya lettem, mert engem akart,

Elvesztem végleg, ó én ostoba.

Lassítani akart, de – gyorsabban -mondtam,

Tizenéves fejjel sürgettem őt,

Ifjúi hévvel, türelmetlen voltam,

Felnőni akartam, mindenekelőtt.

Huszonévesen már módosult a léptem,

Megfontoltabb lettem, ő rohant tovább,

A lepergő évekre ügyet sem vetettem,

Elszakadtam tőle, s mentem odább.

Találkoztunk újra, s csimpaszkodott,

Arcomra ráncot, hajamba ezüstöt szőtt,

Meggörbült testemen teherként utazott,

S csak lelkem könnyezte a múló időt.

Minden nap Karácsony...

2008.11.13. 23:22 | tomione | 2 komment

Címkék: hellókarácsony

Holdfénytánc

2008.09.09. 11:25 | tomione | 2 komment