Egy éneket dúdolok, mit felkap egy szélpamacs,
Magához öleli és pajkosan tekereg,
A kert lombjai közt bujkál a kis makacs,
Midőn susogó dallamát búgják a levelek.
Tovaviszi nótám, mely bánatosan szól,
Egy szempárról mesél, mi számomra elveszett,
Tomboló vihar lesz a szél úrfiból,
Mi a lelkem mélyén, egy szellőből született.
Saját versem 2008.07.15.
Kérlek támogasd az oldalt azzal,hogy a kép feletti reklámcsíkra kattintasz!
