Pici erdő, pici rétjén, szorgos hangya gyűjtöget,

Gondolván a jövőjére, télen talán jól jöhet,

A szomszéd fától, hegedűszó, szellő szárnyán ide száll,

Árnyak között elterülve, tücsök koma muzsikál.

Szorgos hangya odakiált, dolgozz, szomszéd jön a tél,

Enni mit fogsz, éhen pusztulsz, hegedűszó mit sem ér.

Kussolj gádzsó ne pofázz már, ezer fok van, forr a lég,

Kit érdekel mi lesz télen, menj dolgodra, állj odébb.

Napok telnek, nyárból ősz lesz, tél úr tombol hűvösen,

Kicsi hangya kandallónál tűz fényénél megpihen.

Elégedett, kamra tele, roskad a sok eleség,

Szűkösen, ha beosztja tán, tél végéig épp elég.

Nagy lábon nem dorbézolhat, bár dolgozott eleget,

Munkájából jó polgárként jó nagy adót fizetett.

A szomszédjából neszezést hall, ablakhoz lép s kitekint,

Tücsök úrnál csomagot lát, segílyt kapott már megint.

Kicsi hangya álmélkodik, s az egészből mit sem ért,

Ő dolgozik, sarcot fizet, míg a másik ingyen élt?

Bár e mese most véget ért, de a tanulság megragad,

Te dolgozol verejtékkel, másnak az állam ingyen ad.

Saját versem 2008.07.06.