Felnyitott szemekből lecsorduló könnyek,

Némán koppannak égő gyertyák tövén,

A fájdalom cseppjei, néha felszínre törnek,

Sodró árrá lesznek sötét utcák kövén.

Elfordított fejek és, közönyös félelmek,

Mik körül lengték népünk az évek során,

A szőnyeg alá söpört problémák élednek,

S megdőlnek a tabuk fájó halálod nyomán.

Megélhetési(???) „hordák” áldozata lettél,

Mint oly sok társunk, ki vérével fizetett,

Sosem feledjük, mit népünkért tettél,

S örökkön őrizzük szívünkben nevedet.

Saját versem 2009.02.13.