Felbukkan mögöttem, nyomomban jár,

Hontalan lelkem sikoltva menekül,

Elbújnom kéne, mert rohannom kár,

Rejteket keresek, s nézek tétlenül.

 

Megállok, s fáradtan térdre rogyok,

Lehajtom fejem, erőm nem marad,

Tiltakoznom kéne, de szólni sem tudok,

Mert kegyetlen végzetem, örökre elragad.

Saját versem 2008.07.12.

Támogasd az oldalt,kattints a fenti szalaghírdetés linkjeire!