Emlék vagy már csupán, mi magával ragadott

Gondolatban ma is karjaimba zárlak,

Magamhoz húzlak, csókodból kortyolok,

Álmomban éjjelente tárt karokkal várlak.

Távozó lépteid elhalkultak csendben,

Körbe font ismét a rideg magány,

egy gyűrött fénykép maradt csak zsebemben,

Mit könnyezve nézek, s mosolyog a szám.

Emlék vagy már csupán, egy csodálatos álom,

Marcangol a tudat, hogy nem vagy már velem,

Elengedlek csendben, saját utad járod,

De éjjelente álmomban itt leszel nekem.

Saját versem: 2010.01.19