POETA .blog.hu

Mikor az élet pofonja piroslik arcodon,

És érzed, hogy zuhansz, beszippant a mély,

Mikor kiégett lélekkel elmélkedsz sorsodon,

S marcangol a bánat, mint testet a fekély.

 

Mikor az élet bősége másra marad,

S csak önmagad okolod a tetteidért,

Emeld fel fejed s szedd össze magad,

Büszke szívvel harcolj a holnapodért!

 

Mássz fel a gödörből,s a partjára érve,

Nyújtsd fel a kezedet, legyen erőd,

S hidd, hogy jön egyszer valaki végre,

Kinek Te számítasz,s Ő lesz jövőd!

Saját versem 2008.05.07.

 Kérlek támogasd az oldalt,kattints a  hirdetésekre!