Édes börtön amiben élek
ölelés az ajtó s pillantás a zár
a szíved mélyén nyugalmat remélek
s reszkető ujjam,ujjadra talál.
Ölelésből csók lesz...s izzó kéjes vágy,
mi elönti testünk míg szorítalak,
körbe vesz az éj, s lassan húz az ágy
szíved börtönében önként vagyok rab.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
