Feladni könnyű egy álmot, egy csodát
S mint zápor hullanak ránk a hétköznapok.
De a szív, mi odabent szüntelen kalapál,
Nem engedi feledni azt a bizonyos napot.
Jöhet zivatar, mely lelkünkben éled,
De utána újra kiderül az ég.
S a vihar fellegek eltűnnek végleg,
Csak késő már, mert feladtad rég.
Mint esőcseppeket a szél a vihar után,
Úgy párologtatja el a haragot az idő,
Csak tőled függ most mi lesz ezután,
Feladod, vagy marad még szívedben erő?
Saját versem 2008.03.09.
