Rám találtál, a semmiből jöttél,
Angyal szárnyú hercegnőm lettél,
A magány karjából kiszakítottál,
Vérző sebeimre orvosságot hoztál.
Velem izgalmas játékba kezdtél,
Az érzéseimről megfeledkeztél,
Angyalból az éj démonává váltál,
Sötét mágiáddal megbabonáztál.
Menekülnék, de raboddá tettél,
Magadtól többé nem eresztettél,
Szívem köré csapdákat raktál,
S ezután mindig velem maradtál.
(saját versem 2008.04.12.)
Letölthető képekkel illusztrált PPS (diavetítés) INNEN!
Angyaldémon.
2008.04.26. 19:46 | tomione | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://poeta.blog.hu/api/trackback/id/tr90443502
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
