Hozzád hajolok,
s füledbe súgom csendesen,
miattad születtem,
s legyél örökre a kedvesem.
Láthatatlan erővel,
húz magával a szemed kékje,
Igéző fényétől,
Nappallá válik az éj sötétje.
Karodba bújok,
s veled e fényben haladok,
magadhoz szorítasz,
s érzem,örökre maradok.
(saját versem 2008.04.18)
